Az év végi ünnepek elmúltával azt hiszem, legtöbbünkön elhatalmasodik a szomorúság. Szekrények mélyére kerül minden fényes dísz, eltűnik a csillogás, a pompa és sajnos a meghittség egy része is. Kiszellőztetjük a családi közös étkezések finom, a sütemények vaníliás illatát és szép lassan felvesszük a fonalat, ott, ahol december végén kicsit elengedtük.
Jól vagy akár lehetett volna jobban is, de lezártuk a tavalyi évet, húznánk még az újra küzdést, a stratégia készítést. Az év elején inkább csak magunkban érlelgetjük a ki nem mondott terveket, vágyakat.
Azt mondják, vigyázz, mit csinálsz az év első napján, mert azt teszed majd egész évben. Így aztán kizárt, hogy takarításba fogjak ezen a napon, hisz ki szeretné, ha 2024 a takarításról szólna.
Talán nem meglepő, hogy ezen a napon szép nagy és színes üveggyöngyöket készítettem: bordókat, pirosokat, zöldeket, arannyal átszőtt pompásakat. Közben azon gondolkodtam, hogy szívesen öntök üveget, fűzök újabb színes láncokat, mert ha mégis igaz a babona, akkor én egész évben ezt teszem majd. Azért, mert szeretem, mert lesz, kinek készítenem, mert egyre többen szeretnétek majd az én ékszereimmel feldobni a minden napjaitokat, az öltözéketeket. Hát így legyen!
S hogy lássátok, milyen színesen indult nálam az új év, ideteszem az év eleji új ékszereket, a még felfűzésre váró kincseket.
0 hozzászólás